Látom, kicsit "rákattant" erre a témára :-)

Ön a közízlésre hivatkozik, a többiek valami sokkal mélyebb igazságot vetnek ellene, mire Ön ismét csak a közízlést említi, illetve jelen esetben képekkel illusztrálja.

Emlékszem, kb. 30 évvel ezelőtt a fehér zokni volt a divat. Mindenhez azt illett hordani. Talán még sötét öltönyhöz is :-)), bár nem egy öltönyös környéken éltem. Mindenesetre a sötét sportcipő, kék farmer, fehér zokni az elvárás volt. Akkori barátnőm nevelőanyja állandóan cikizett, hogy én nem vagyok hajlandó a két sötét közé egy idióta fehér zoknit tenni. Ugyanazt képviselte, amit most Ön. Rá talán két évre a dolog teljesen átfordult. Most a fehér zokni bizony e legtöbb esetben tiltott, ahogy ezt az előző írásában említi.

Amiről Ön beszél, változik, alakul, és az esetek nagy többségében nem is jó irányba (a zokni esetén éppen igen :-)), amiről az Önnel vitatkozók beszélnek, az ő maguk. És ez sokkal mélyebb és igazabb minden közízlésnél.

Nem tehetek róla, de nekem a feltűrt ingujj nagyon nem. SZámomra ez nagyon messze van akár az elegánstól, akár a stílusostól. Akkor már egy jobban megválasztott rövidujjú felsőrész jobb. A fenti összeállításokból meg nem is tudok olyat mondani, amire azt mondhatnám, kifogástalan.

Vannak jobb, és kevésbé jobb képei. A nők érdekesebbek, a férfiaké mindig ugyanaz. Stílusosak, de mindig öltöny és ing.

A maga modjan mind jo, de a derekszijba beturt zako kulonosen tetszik.:) Ez viszont egy (blog.hu-rol felszabaditott) nagyon jo fricska Scott Schumann-nak:
www.refinery29.com/get-shot-by-sartorialist.php

Solyom - szegeny meg a vegen azt hiszed, hogy direkt kineztelek magamnak, pedig nem..:) Csak azt akarom mondani, hogy attol ha valami divatos meg nem szuksegszeruen izleses. Mint pl. a feher zokni. Egy ideig meno volt de mar akkor sem szamitott elegansnak.

@Lili Marleen: Marleen, szegénykém, ne vedd magadra, de annak, amit mondtam, nem az a veleje, hogy a divat elegáns-e (ott volt például a platós cipő, amit senki sem gondolhatott ízlésesnek, vagy a csúfság esztétikájából épülő divatelemek), hanem az, hogy a közízlés változik. És ha változik, akkor erre hivatkozni nem csupán sekélyes dolog, de körbennforgó is, azzal szemben, aki önmaga elfogadásának témájával antropológiai szintű, mélységű ellenvetéseket tesz.

@Sólyom Bátor: igazad van, hogyne. De eppen azt probaltam mondani, hogy a kozizlesnek es jololtozottsegnek olykor nagyon keves koze van egymashoz. A kozizles idonkent -ahogy te is ramutattal - teved. Ugy latom, hogy nemely itteni blogposzt eppenhogy ezekre a tevedesekre szeretne ravezetni az embereket.

@Lili Marleen: Csakhogy én éppen azt állítom, hogy a mérce, ami alapján ezen a blog az adott öltözeteket, öltözködési stílusokat lemérik, éppen ez a közízlés, és nem valamiféle közízlés fölött álló nézőpont, ahogy Te állítod.

@Sólyom Bátor: pedig..:) Hidd el nekem, hogy a high-end es a high street fashion kozott nagy kulonbsegek vannak...

P.S> egyebkent ha ugy vesszuk, ez a poszt pont a Te allitasodat tamasztja ala. En epp ezert szeretek jobban streetstyle oldalakon nezelodni mert ott hetkoznapi emberek egyeni izlese szerint osszevalogatott holmijaiban tudsz gyonyorkodni, nem pedig tokfej koszmoszgorlok altal osszevalogatott, sokszor rettento kozonseges darabok latvanyaval sokkolod magad...

Ha megnezed a kepeken ezeket az embereket akkor latod, hogy senki sem a legutolso divat szerint van feloltozve, megis elegans es/vagy izleses mindegyik osszeallitas. Szvsz azt, hogy kinek van stilusa kinek nincs, eppenhogy nem a kozizles hanem valami afelett allo ertek szerint dol el, ne kerdezd hogy mi az mert nem tudom megfogalmazni. Ugyanis nemigen foglalkoztat a divat.:)

@Lili Marleen: Maradjunk csak az itt idézett képeknél. A gyűrött ing, főleg a gyűrött öltöny se nem elegáns, se nem izléses. A cipő zokni nélkül nálam egy kategória a zokni-szandál kombinációval, elég csak belegondolni, milyen lehet az a láb egy melegebb nap után. A felgyűrt nadrágszár meg épp az a ketógira, amit most divatosnak neveznek, de 3 évvel ezelött közröhej tárgya lett volna, és a fejem teszem rá, 3 év múlva is csak szörnyűlködni fogunk. Az első hölgy ruházatával nem lenne gond, de ez a testtartás a legcsekélyebb eleganciát sem sugározza. A harmadik hölgynek meg minden ruhadarabja iszonyatosan előnytelen szabású.

Önmagában az, hogy valaki stílusos, körülbelül úgy ölthet testet szerintem, mint az utolsó lány megjelenése.
A fekete és fehér kombinációjának erőssége olyan alapigazság az elegencia nagykönyvében, mint a Pitagorasz-tétel a geometriában. Eleve jó pont.
De a többlet, amitől ilyen jól néz ki ott van a részletekben: a természetes, lágy frizura; az áttetsző pink rúzs; egy nem mindennapi gyűrű... Nem hivalkodik, nem feltűnősködik, mégis: kitűnik a tömegből.
Mindezt pedig nagyvonalúan és utánozhatatlanul koronázza meg: mosolyog!

@Lili Marleen: @Mademoiselle N: Azt gondolom, talán nincsen is önmagában jó öltözet. Senki nem beszél arról, ami minden öltözöttség (jó és rossz) egyforma mércéje: aki hordja. Mennyire harmonizál vagy éppen áll termékeny ellentmondásban az öltözettel, és mennyiben üti egymást zavaróan. Egy ruha maximum elegáns, az ember az, aki jól öltözött vagy nem.
És akkor megint csak idekívánkozik az öltözék mint elrejtés, az öltözék mint "mankó" és cicoma. Teljesen mindegy, mennyire "divatos" és "ízléses" ruhákat veszünk magunkra, ha mi magunk nem vagyunk rendben, akkor sosem leszünk "jól öltözöttek", ahogy akkor sem ha az öltözékünkkel csalunk.

Rengetegszer látok embereket, akik strandpapucsban slattyognak a bevásárlóközpontokban, és minden rendben van ezzel, hiszen miféle kultúra nevében kérhet bárkitől bármit is egy olyan hely, ami lényege szerint minden mélyebb kulturális értékkel szembemegy, eladni akar minél többet, és kész.
Észre kéne venni, amit szólásként annyit mondogatunk, hogy nem a ruha teszi az embert, hanem az ember a ruhát. Ha valami "nem áll jól" egy önmagával rendben lévő emberen, akkor a "jól állással" van a hiba. Ezen a blogon az az érzésem, ezt kevéssé tartják tiszteletben. :-)

@Sólyom Bátor: Az alapgondolat amit feszegetsz teljesen helytálló szerintem is, mert valóban az ember személyisége és a világhoz/helyszínhez/eseményhez való hozzáállását tükrözi az öltözék.

Ezért úgy érzem mi Magyarországon igen nagy bajban vagyunk...ugyanis a stradpapucsban rohangálásnak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy egy bevásárlóközpont milyen értéket sugároz vagy sem. Egész egyszerűen a kényelemről és igénytelenségről árulkodik.

Az öltözék nem a helyet minősíti, hanem a viselőjét!!! Ha valaki megveti a bevásárlóközpontot, annak nem az az ideális kifejzésmódja, hogy igénytelenül néz ki, ha nem hogy nem megy ilyen helyre... :)

Amit én ma észlelek mint öltözködési kultúra az a teljes diszharmóniáról árulkodik. A kisebbségi komplexusokról,az igénytelenségről, az elégedetlenségről és az irigységről. Hihetetlen az, ahogy ma megbámulnak egy nőt, aki igényesen/stílusosan fel van öltözve (netalántán még egyedi is a stílusa a kisugárzásról ne is beszéljünk!:)És ahelyett, hogy azon gondolkozna el az illető, ő hogyan érhetne el hasonló összhatást, sokkal egyszerűbb puffogni a háta mögött,hogy "nézd a piperkőcöt, hogy kiöltözött".

Érdekes módon külföldön járva soha nem volt még olyanban részem, hogy végigmértek volna. Mindenki tisztában van saját értékeivel, igyekszik az erősségeit kiemelni és egész egyszerűen: jól érzi magát a bőrében és nem mással foglalkozik!

A Sartorialist blog pedig igen érdekes tanulmány, rendszeres olvasója/nézője vagyok. Engem leginkább a férfiak stílusossága fogott meg, a nőknél szerintem van jónéhány túlzott öltözék, ami harsány és előnytelen a viselőjének. De ez csak a személyes véleményem, mert a (ottani) kommentekből ítélve külföldön ez nyerőnek számít. Magam részéről maradnék a stílus klasszikus értelmezésénél amit a divat csak szinesít és nem elnyom.

@pure&stylish: Rengeteg köze van szerintem a strandpapucsnak a saját értékrendhez és a személyiséghez.

A hagyományos üzletek zömét kiszorították a plázák és rokonjaik, vagyis ha valaki vásárolni szeretne, akkor néha rákényszerül egy-egy ilyen látogatásra. Itt dönthet, hogy a "hely szellemét" veszi tekintetbe, vagy saját mondjuk, kényelemigényét. Te egyértelműen a plázák értékrendje mellett teszed le a voksodat, amikor igénytelennek nevezed a strandpapucsos vásárlót. Én azt állítom, vannak helyek, amelyek szellemi értelemben kívánnak meg valamiféle megjelenést (pl. Vígszínház, Parlament, opera), de ekkor sem igénytelenségről beszélnék, mint inkább tiszteletlenségről, viszont helyeink legtöbbje csupán ajánlatot adhat öltözködésre és jól ápoltságra, de ezután az ember maga dönt. És ha valaki ebben az esetben a hely szellemével szemben saját szelleme (lustasága, beleszarása, egyenessége, a külsőségekkel szembeni megvetése, stb) mellett teszi le a voksát, nem gondolom, hogy kritika illethetné.

Valóban van irigység , és elsősorban a nőkben. Valóbban minden nő vizslatja egymást, a jól öltözöttek és a toplákok egyaránt, minden nő minden más nőt állandóan vizslat. És irigykedik. A toplák valóban azért irigy, mert a csinos után bizony minden férfi megfordul (és nagyon-nagyon cifrákat gondol :-)), így az ilyen nőt túlcicomázottnak, életszerűbben büdös kurvának tartják. A jól öltözöttek irigykednek a toplákokra, mivel azok töredék energiát és pénzt sem költenek a külsejükre, mint ők, mégis ott a sok pulya körülöttük, és bizony mégiscsak ők azok, akiket végső soron megbasznak a férfiak. Így őket igénytelen, koszhadt sutyerákoknak nevezik, és nem is veszik nőszámba.
Szóval, ez az irigység kétoldalú. A Nő mindig is jól akar kinézni, ezért akármit is mond, nehezen viseli, ha nem csinos. És örökké küzdeni fog azzal az önellentmondással, hogy nősége lényege mégiscsak anyasága, viszont minél teljesebb mértékben anya, annál kevésbé tudhat csinos maradni, lenni. Ez a női lét keresztje.
A férfi viszont nem nő, ezt lassan észre kéne vennie az izomtermekbe járó, szőrtelenített, naponta négyszer tusoló, kéthetente pedikűröző férfitársadalomnak is lassan. (És, ha jól olvastál, akkor most nem egy olyan világra asszociálsz, ahol retkes, büdös, szakadt férfiak sétálgatnak karöltve bombamacákkal :-))) Mert nem erről beszélek.

Imádom a street fashiont! Igazi emberek néznek vissza, úgy érzem mintha Párizs, vagy Milánó közepébe cseppentem volna. Amúgy az ízlés az nem változik a korral, a divat igen. Az embert tükrözi az öltözködése, az alkalomhoz illő öltözet pedig a világhoz való viszonyát.

@Sólyom Bátor: Azt hiszem félreértetted amit írtam. Nem tettem le a plázák mellett a voksomat, sőt!! Pont nem erről beszéltem. Hanem arról, hogy az öltözék a viselőjét minősíti nem helyet!!! Nem azért öltözöm igényesen bárhol is, mert a hely azt kívánja, hanem azért mert én magamat képviselem bárhol vagyok. És szerintem nemcsak a színházba kell kiöltözni/felöltözni...

Azt pedig nem igazán értem, hogy értetted azt, hogy:
"És ha valaki ebben az esetben a hely szellemével szemben saját szelleme (lustasága, beleszarása, egyenessége, a külsőségekkel szembeni megvetése, stb) mellett teszi le a voksát, nem gondolom, hogy kritika illethetné."
Már hogyne illethetné kritika?! Ha nem őt akkor kit illethet kritika? Vagy egyszerűbb azt mondani, hogy ő már csak ilyen, hát mindegy is? Mert ezzel nagyon értek egyet.

@pure&stylish: Most már pontosabban értem, mire gondolsz, a plázás megjegyzésedet félreértettem.

Az összes többi azonban ettől függetlenül áll. Amikor azt mondod, hogy "magadat képviseled" mindenütt, akkor voltaképpen ugyanazt mondjuk. Csak én elvonatkoztattam Tőled is és magamtól is, és azt kérdezem, ha valaki a maga képviseletéhez elegendőnek ítél egy strandpapucsot egy nagyáruházban, akkor miről lehet itt még beszélni? Ha magunk vagyunk viseletünk mércéje, akkor miről árulkodik az, hogy majd annyit öltözködünk át naponta, ahány helyen járunk? Ez igenis a helyhez, a hely diktátumaihoz való alkalmazkodás példája. Amikor kiöltözöl és kisminkelsz a színházba, majd átöltözöl a közértbe, és megint át, amikor este találkozol valakivel, akkor Te igenis a helyekhez és a helyzethez igazítod magadat. Magadat képviseled? Nem, Te megjelensz, ami mai szóhasználatban elrejtekezel. Nem arra gondolok, hogy ruhák mögé rejted a testedet, hanem arra, hogy öltözék és sminkmaszk mögé rejted egyéniségedet. Miért akar mindenki dámának kinézni a Vígszínházban? És itt nem Rólad van szó, mert mindenki úgy öltözik, ahogy akar és tud, és el tudja fogadtatni környezetével, arról beszélek, honnan veszi valaki a bátorságot, hogy alapvetően önmagát elrejtő attitűdjét fölé emelje önmagukat vállaló emberek életvitelének.

Persze, ha akarod, ezt félreértheted úgy, hogy én azt szeretném, ha strandpapucsban mennének az emberek Operába (ha van még egyáltalán :-)), és az orrukat, valamint a nemi szervüket vakarászva nagyokat fingjanak, de remélem, érted, hogy nem erről beszélek.
Minden helynek megvan a szelleme, és ezen helyszellemek igenis "igényelnek" néha megjelenési formákat. Ez egy ajánlat a hely részéről, amit mindenki maga mérlegel. Aki nem öltözik ki, az vagy nem érzi, nem ismeri a hely szellemét, és akkor intellektuális értelemben mindenképpen igénytelen, vagy ismeri, és akkor öltözékének elhanyagoltsága önmaga felvállalása. Mindkettő ugyanúgy néz ki, de egészen más emberek.

Csak egyetlen fajta igénytelenséget ismerek, és ez a szellemi, intellektuális igénytelenség. Ez a mérce, és nem az öltözködés. :-)

Nekem mindegyik tetszik. Van egy közös vonás bennük számomra. Mindegyik képen szereplővel szívesen leülnék beszélgetni egy kávé mellé. Mindegyik hordoz egyfajta intellektualitást, egyfajta vagy épp többfajta tudást. Értelmes kinézetük van. Öltözködésük remekül leképezi, mutatja a világnézetüket, mégha azok esetleg eltérőek is. Azonban ettől izgalmas a világ, különben holt unalmas lenne.