Az itthoni utcaképet  ciklikusan ellepik olyan ruhadarabok amelyek eredete homályos, funkciója nem ismert , esztétikai üzenete pedig elrettentő . Ilyen volt a márványosra koptatott farmer a bőr nyakkendő a nyolcvanas évek vállalkozói lila öltönye , valamint az abnormálisan magas platformos női cipők.

 

 

 

Végre …melegszik az idő, jó hír, de sajnos ez mást is jelent : jönnek a kritika nélkül viselt bermudák. Különösen kedvelem a magyar sztárt a lábszárközép gatyát, ami bermudának hosszú tisztességes nadrágnak pedig rövid, ez  egy olyan hibrid ami a magyar városi közízlésbe sikeresen beágyazódott! Amolyan piacozó gatya városi átköltésben, esetlen, hasztalan és egyáltalán nem férfias!  Általában szélesre szabott – néha még oldalzsebes is, itt ott értelmetlen lógó zsinegekkel  – has alatt sikkes viselni, drapp, barna és kheki színekben, szandállal- néha zoknival is - illetve – elkopott -  elfáradt barna félcipővel

 

A bermuda természetesen nem városi viselet, de az egyre melegebb nyarak miatt beszivárgott  a nyári utcaképbe. Eredetileg sportoláshoz és trópusi helyeken lazább ruházatként viselték. Trópusi helyeken és egyre több tervezőnél a zakós öltözet párja is lehet ….

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van az esztétika és van a kényelem. Ez a két érvrendszer sokszor ütközik és nálunk általában a kényelmi szempont szokott nyerni. Pedig a bermuda esetében ez komoly kérdés, igazából az ilyen a testet jelentősen megmutató ruhadarabnál érdemes belenézni a tükörbe….való nekem a bermuda? Giorgio Armani ezt nagyon egyszerűen fogalmazta meg”  a láb legyen kissé barna, legyen vádlis de ne oszlopszerű és csak gusztusos mértékben legyen szőrös”.