Jean Jacques Picart francia divat és marketing guru szerint igen kegyetlen sorscsapás, ami a Lacroix divatházzal történt.
Lacroix ”kicsit” előbb ugyan,1951-ben, de egyazon hónapon és napon született velem, amitől már akkor is kedvelném, ha csak félig ilyen tehetséges lenne, de így még inkább.
Mindig is oda voltam megzabolázhatatlan kreativitásától és attól, ahogyan mindvégig erősen inspirálták a provanszi vad színek és szülővárosának Arles-nak puffos szoknyái és mesébe illő esküvői viseletei. Mindig szomorú, ha egy tehetség elbukik, de ilyen kiforrott művész esetében még érthetetlenebb és fájóbb ez.
Mi mindannyian azt hisszük, hogy csak nálunk vannak ilyen történetek…., de nem. A világon bárhol, a legnagyobbakkal és nagy befektetők támogatottsága mellett is megtörténhet ez úgy látszik.
Nem értett az üzlethez és ÓRIÁSI pechje volt.
Christian Lacroix
Ez a valamikor hatalmas francia divatház a múlt év decemberében sima névadó, licencgazda szerepre lett kárhoztatva a teljes csődből kifolyólag. Ez év márciusában a megtizedelt vállalatvezetésnek nem maradt több feladata, mint áldását adni néhány termék esetében a Lacroix név viselésére: napszemüveg, lakberendezési kiegészítők.
A név viselőjének, a híres tervezőnek nincs többé szava.
Jean Jacques Picart
Picart azt mondja, hogy ez az aktus a totális inkompetencia deklarálása. Egyébként Picart maga volt az, aki húsz éve felfedezte Lacroix-át. Picart 1987-ben rávette Bernard Arnault pénzembert, hogy alapítson egy haute couture divatházat az akkor 36 éves Lacroix-nak. Arnault a rendkívül sikeres luxus márkákat tömörítő LVMH-nak a tulajdonosa többek közt (Moet, Hennessy-Louis Vuitton), amely egy multi milliárdos luxustermék birodalom, egy seregnyi luxus ikonnal, nagysággal.
Bernard Arnault
Lacroix ennek a birodalomnak volt az egyik ékessége. Ugyanakkor tisztán üzleti szempontból a Christian Lacroix divatház krónikus sikertelenségnek bizonyult. A divatház soha nem termelt profitot, sőt, egész működése során összesen 150 millió euró veszteséget termelt.
A C’est la Vie parfüm 1990-es visszhangos bukásától kezdődően a cég soha nem volt képes a szakmai és kritikai sikerek ellenére nyereséges üzleti vállalkozássá válni. Amíg más divatházak sikerre vitték giccses, a tömegek számára is elérhetővé tett kiegészítőiket, addig Lacroix excentrikus termékeit nem sikerült a tömegfogyasztás számára emészthetővé tenni. Azon kívül soha nem sikerült megtalálni azt a vezetőt, menedzsmentet, Lacroix stratégiai alteregóját, - mint Valentino mellett, Giancarlo Giammetti, aki tökéletes kiegészítője volt az üzletben is a mesternek, vagy olyat, mint Robert Duffy, aki Marc Jacobs-al alkottak párost – aki képes lett volna megfordítani a trendet. 2005-ben 14 különböző ügyvezető váltotta egymást. De továbbra sem pénzkérdés volt a felemelkedés. Arnault úr még sokáig zokszó nélkül aláírta a csekkeket.
A tehetség hiányáról sem beszélhetünk. Ekkoriban Lacroix munkái már számos múzeumban ott voltak.
Menedzsment probléma volt végig. Nem volt egyetlen ügyvezető sem, aki az ideákat "arannyá" változtatta volna.
Később már Arnault is elvesztette a türelmét, nem akart kizárólag művészet pártoló lenni. 2005-ben az LVMH eladta a Lacroix házat a Fallic csoportnak, egy amerikai dutyfree (vámmentes) kereskedelmi láncnak. De a Fallic is hibázott, amikor gyors terjeszkedésbe kezdett az USA-ban. Egymás után nyitották a Lacroix butikokat Las Vegas-ban és New Yorkban közvetlen a globális világválság kitörése előtt, ahelyett, hogy a feltörekvő piacokra koncentráltak volna, mint például a kínai...
Van ennek a bukásnak egy elég irónikus fordulata is, nevezetesen, hogy éppen mostanra kezd kialakulni az a szűk réteg, amelynek a Lacroix design érdekes lehet. Azok, akik a stabil, de excentrikus divatot preferálják, ami hosszú ideig nem volt eladható a luxus szektorban, mert mindent a tömegek ízléséhez kellett alakítani. A mostani posztválság jobban illik ehhez a szűk rétegekre fókuszáló divathoz, időtálló luxus igényekhez.
Picart szerint manapság nincs szükség 25 butikra a világ minden táján, ma elég egy is, de az legyen Párizsban. Ma a speciális termékekre van igény, amelyek legyenek hitelesek, igazak, szerények, visszafogottak. Valójában ez még amolyan nyitott ajtó Lacroix számára, ha inkognitóban képes dolgozni, mert a neve már nem az övé.
De a feje, a szíve, a keze az még a sajátja.
Forrás: Newsweek
...és egy álomnak vége örökre.(2010)
