Anna Wintour,aki Pradat visel
Hát, ha "valami" szerettem volna lenni egész életemben, az Anna Wintour.
Ő az amerikai Vogue főszerkesztője 1988 óta, tehát 21 éve. Vélhetően róla mintázták Az ördög Prádát visel című film Miranda Priestly –jét.
A most 60 éves, a divat világában mindenható hölgy 16 éves korától divatújságírással foglalkozik. Mára a személye ikonná nőtt, frizurája és napszemüvege védjegyévé vált. A legnagyobb tervezők keresik barátságát és elismerését. Mindig mindenki neki mutatja meg elsőként, teljes titokban új terveit és az elkészült modelleket. A legnagyobb bemutatókon az első sorban bérelt helye van, egy nézéséből márkák születtek és buktak meg.
De ki ő valójában?
Angliában, az Észak London School Collegiate-ban kezdi tanulmányait, de szinte azonnal lázadni kezd az ottani szigorú öltözködési szabályok ellen. Édesapja újságíró, szerkesztő az Evening Standard-nál. Az iskolai újságban kezd el írni a divatról, majd több ifjúsági lapnál lesz divat és pletyka rovata. Az iskolát 15 évesen otthagyja és bár szülei többször is kísérletet tesznek újbóli beiskolázására, őt semmi más nem érdekli, csak a divat újságírás. Nem megy egyetemre. Eleinte apja segít neki állást találni és vele konzultál ,de 1970-ben,21 évesen már az újjá alakult Harper’s Bazaar-nál dolgozik. Később onnan megy át az áhított Vogue-hoz. Rengeteg új ötlettel és kitűnő kreativ képességével hívja fel magára a figyelmet, de, egy általa odahívott szerkesztővel elfajult konfliktusa miatt, 1975-ben mégis elhagyja az újságot.
Csalódása miatt átköltözik New Yorkba egy barátjával, aki újságíró, de hírhedt playboy is egyben. Szabadúszó divatszerkesztő lesz. Ebben az időben ismerkedik össze Bob Marley-val, akivel a legenda szerint, rejtélyesen eltűnik egy hétre.
Ezután a VIVA-nál vállal divatszerkesztői állást. Életében először felvehet maga mellé saját személyi asszisztenst és sokak szerint itt alakul ki róla elsőként a ”nehéz főnök” image. Miután a VIVA megszűnik, egy darabig visszavonul, és csak 1980-ban megy vissza dolgozni a SAVVY nevű új magazinhoz, de már akkor tudja, hogy az igazi cél, a new york-i Vogue.
Akkoriban történt, hogy egy régi kollégája elintézett számára egy interjút a Vogue akkori főszerkesztőnőjével, Grace Mirabellával,hogy megjelentessék a következő számban. A beszélgetés elég rövidre sikeredett, mivel Wintour közölte a hölggyel, hogy az ő állása az, amire mindig is vágyott és szerinte nagyon is neki való. Errre Mirabella udvariasan elköszönt és otthagyta őt.
Grace Mirabella
A véletlen és a szerencse folytán olyan helyzetbe került, hogy, a New York (életmód), magazinnál, ami a Condé Nast csoport tagja (a Vogue kiadója is ), Edward Kosner főszerkesztő kedvence lett. Ez azonban nagyon nehéz kenyérnek bizonyult, mert Kosner keményen fogta, rettentő szigorú volt és néha olyan hangon beszélt vele, hogy már a többiek is megsajnálták. Itt tanulta meg például, hogy milyen ereje van a példányszámokat illetően egy jól kiválasztott címlapnak és a sztároknak.
Végül 1983-ban jött el az ő ideje. Kosner beajánlja Alex Liberman-nak, aki végül felajánlja számára a Vogue-t. De ha bárki azt képzelné, hogy könnyen mentek a tárgyalások, az téved. Wintour nemcsak kemény bértárgyalást folytatott a fizetése megduplázásáért, de új pozíciót is alkotott magának, amit úgy hívtak, hogy kreatív igazgató. Végül 1983-ban megállapodtak.
Ezalatt az idő alatt ismerkedett meg leendő férjével, a gyermekpszihiáter David Shaffer-el, akivel 1984 szeptemberében összeházasodnak.
Egy év múlva, mikor Wintour terhes lesz, úgy dönt, hogy elvállalja az angol Vogue főszerkesztését és visszamegy Angliába. Férje viszont, a kutatói munkája miatt Amerikában marad. Megszületik Charlie nevű fia. Több év távházasság és az angliai szerkesztőség teljes felforgatása és cseréje után, már alig várták angol kollégái, hogy végre visszatérjen Amerikába és megszabaduljanak tőle. Itt nevezték el ”nukleáris Wintournak”. Nem véletlenül. A lapot teljesen átformálta és megnövelte a példányszámot, de sokkal nagyobb ellenőrzést gyakorolt a magazin fölött, mint addig bárki.
Végül 1987 közepén visszatért New Yorkba, ahol átvette a Haus& Garden magazint.
A szerkesztőséget 2 nap alatt teljesen átszervezte és a lapot átalakította. Az első héten kidobott egy fotóanyagot, ami 2 millió dollárba került és kicserélte divat és sztárfotókra. Kizárólag a divat érdekelte, de ezek a változások igen negatív hatással voltak az eladott példányszámokra. Kiábrándultan vették kezükbe az újságot az előfizetők és sokan vissza is mondták. Mást vártak tőle. A sikertelen akció elkedvetlenítette,de 10 hónap múlva véletlen szerencse érte. A vezetőség meg akarta újítani a Vogue-ot, így annak a Mirabellának a helyére kérték fel, akinek annak idején elmondta, hogy mennyire vágyik az állására.
Így végül megkapta, amire mindig is vágyott:
1988-ban végül a New York VOGUE FŐSZERKESZTŐJE lett!
A feladata az volt, hogy megtartsa és növelje olvasóit egy olyan piacon, ahol éppen megjelent a francia ELLE. Természetesen, ahogy odakerült, elsöprő személyi változások és nagy fegyelem következett a szerkesztőségben. Wintour az első általa jegyzett novemberi szám címlapjára egy kevéssé ismert izraeli modellt kért fel. A fotózás nem műteremben zajlott, mint addig, hanem természetes fényben,a szabadban. A képen a modell egy 50 dolláros farmerben, de egy Christian Lacroix, ékszerekkel kirakott 10 000 dolláros pólóban pózol. Ez teljesen újszerű volt akkoriban. Wintour szakmája csúcsára ért. Elhivatottsága, kreatív érzéke, különleges látásmódja és profizmusa elérte az áhított célt. Ténykedése alatt a magazin teljesen megújult, többé nem jelentett konkurenciát sem az Elle, sem a Harper’s Bazaar, sem más lapok.
Illetve egy mégis. Az örök ellenség, a Vanity Fair magazin és Tina Brown, az ottani főszerkesztő. A két hölgy a szakma szerint nagyon hasonló karakter és talán éppen ezért nem nagyon kedvelik egymást.Folyamatos versenyben állnak az írók, fotósok, stb.megszerzése terén. A személyes találkozást ,ha lehetséges mindketten kerülik.
Tina Brown Meryl Streep
Ez a hasonlóság is érdekes,mintha a filmbéli Miranda Priestly külsejét viszont róla mintázták volna...???
Anna Wintourt a szakmában igazi zsarnokként ismerik. Ő az, aki miatt a 2006-os kulcsfontosságú milánói divatheteket egy héttel előbbre hozták, hogy ott legyen. Ő az, akiről egy volt munkatársa azt nyilatkozza, hogy „nem szívesen szállnék egy liftbe vele”,mindíg hideg és távolságtartó. Maximalista a végletekig. Amit akar, azt rögtön akarja. Ő az, aki nyilvánosan neki támadt Hillary Clintonnak ,mert szerinte férfiasan öltözködik és Armaninak a 2008-as bemutató után azt mondja „az Armani korszaknak vége”!
Ugyanakkor a 21 év alatt Wintour rengeteg embert és tehetséget emelt fel és segített karrierhez, akik ma egytől egyig nagynevű designerek, vagy más a divatszakmában dolgozó szakemberek. Elképzelhetetlen befolyása van. Igazi legenda.
Igaz, magánélete tönkre ment és végül 1999-ben elvált,de gyermekei, Charlie és Bee jó kapcsolatban vannak édesanyjukkal.
Charlie és Bee
Mikor kiderült, hogy Lauren Weisberger könyvét, Az ördög Pradát visel címűt megfilmesítik, rengeteg találgatás és hasonlítgatás kezdődött el a filmbéli Miranda Priestly és Wintour személye között. Az írónő maga is tagadja az azonosságot, bár az inspiráció ténye tagadhatatlan, hisz néhány évvel előtte, évekig volt Wintour asszisztense.
Lauren Weisberger(az író) és a filmbéli Andrea Sachs, (Anne Hathaway)
Első ízben, mikor faggatni kezdte egy riporter Wintour-t a könyvvel kapcsolatban, azt nyilatkozta a New York Times-nak: ”Mindig szerettem a kitalált történeteket, de még nem döntöttem el, hogy elolvasom, vagy sem”.
A Condé Nast lapbirodalom és így a Vogue is végül elhatárolódott és semmilyen módon nem írtak a könyvről egyik kiadványukban sem. 2005-ben, mikor a filmet forgatni kezdték, Wintour titokban nyomást gyakorolt a divat prominens személyiségeire, de különösen a tervezőkre, hogy ne vegyenek részt a filmben, mert esetleg ideiglenesen eltűnhetnek a magazin oldalairól. Mikor ez szóbeszéd tárgya lett, nyilatkozatot adott ki, miszerint ő mindent támogat, ami a divatot támogatja. Ezért aztán, bár számos tervező kerül említésre a filmben, és néhányan ruháikat is szívesen adták a forgatáshoz, de csak egyetlen egy jelenik meg személyesen, Valentino. Ő pedig válaszként ezt mondta: „Vogue nincs Valentino nélkül”
2006. június 19.-én, a film premierjének estéjén, mindenki azt találgatta, hogy megjelenik e Anna Wintour. Végül eljött, úgy ahogyan csak ő tehette, tetőtől talpig PRADA-ban. Több fotó készült róla, mint a főszereplő, Meryl Streep-ről... Aznap igazi sztár lett belőle.
Azóta két híres interjú is készült vele ,hogy elmondja a saját véleményét és a "valóságot" a divatszakma hétköznapjairól:Az egyik a CBS televíziónál,a másik a Barbara Walters által készített.
(mindkettőt felraktam és megnézhetitek!!!) Itt már azt nyilatkozza: „A film elbűvölő,roppant szórakoztató és népszerűsíti a divatot. Mindvégig támogattam az ötletet”
nahááát...!
A sors fintora, hogy bár sohasem bocsájtott meg egykori asszisztensének ezért a sztoriért, de végül mégiscsak így ismerte meg az egész világ a nevét és így került végérvényesen az igazi mainstream hírességek és a hallhatatlanok közé... !
-
Végül néhány érdekesség:
Évi fizetés: 2 millió dollár
Juttatások: -Mercedes S osztály sofőrrel az egész világon
- évi 50 000dollár vásárlási támogatás
- Párizsban a Ritz Hotel Coco Chanel lakosztálya,az európai bemutatók idejére
..és persze még sok minden más.Hát nem megmondtam,…hogy ha "valami" szerettem volna lenni egész életemben, az Anna Wintour!
A Vogue főszerkesztői
lányával...
Az igazi és a filmbéli iroda....Különös a hasonlóság,igaz?
.jpg)
