Egy utcai koldus "LV copy" táskával
Minden hamisítvány, a replikák világát éljük.
A márkás táskát, cipőt, órát, ruhát és sportruházatot, a kölnit, az ékszereket, még a telefonokat is mind-mind hamisítják.
De vajon mi az oka, hogy manapság ennyire nagy divat hamisítványt vásárolni?
Talán, mert a vágyott márkának őrült ára van, és mi mégis szeretnénk birtokolni, vagy, mert mindenki szeret olcsón jó cuccot vásárolni, netán jó móka kipróbálni: vajon ki ismeri fel a csalást? Valljuk be, sokunknak van hamis ruha, táska, ékszer a tulajdonában.
Tény, hogy a hamisítványok készítése hatalmas méretű iparág, amely réges-rég túlnőtte a valódi márkák éves árbevételét.
Nemrég elhűlve olvastam, hogy Honkongban olyan mértéket öltött a hamis táskák használata, mint nálunk annak idején a CORVIN Centrum Áruházas zacskók, amiket aztán mindenhol eldobáltak az utcákon. A cikk arról a környezetszennyezésről szólt Honkong városában, amelyet főleg a tengerparton elhagyott műanyag hamis táskák jelentenek és amely szerint a probléma már a tengert is veszélyezteti. Óriási gondot jelent ez a jelenség a városnak, a természet és környezetvédőknek. A cikk szerzője azért könyörgött, hogy legalább olyan táskákat vegyenek, amelyek vászonból vagy bőrből készülnek, mert az legalább lebomlik, ellentétben a rengeteg eldobált műanyag holmival. Honkongban olyan olcsók ezek a cikkek, hogy akár minden áldott nap másikat vehetnek a nők és a régit (mivel semmi értéke) azonnal el is dobják.
Őrület.
A legtöbbet hamisított márka az egész világon a Louis Vuitton, amelynek például a monogramos „ALMA” táskáját, azaz a copy-ját megvásárolhatjuk mindenütt a földkerekségen fillérekért az utcai, vagy strandárusoktól. Ez a speciális bevonatú vászon, amiből ez a táska eredetileg készül, a hamisaknál általában műanyagból van és ugyanez a helyzet a bőröndökkel és egyéb LV monogramos hamisítványoknál is. Aki járt már esetleg Thaiföldön, vagy Isztambulban és megfogott vagy vásárolt ilyen darabokat, az tudja miről beszélek.
Nagyon hosszú ideig rendkívül silány minőségben gyártották a hamis táskákat. A kidolgozás amatőr, szedett-vedett és elnagyolt, a belső kiképzés pedig egyszerűen szörnyűséges volt. Aztán eltelt egy pár év és kinőtték magukat ezek a kizárólag hamisítványok gyártására szakosodott gyártók a ”táskafronton”. Mára szinte az összes márkát hamisítják, különféle árkategóriákban kínálják őket a minőség függvényében például az interneten, speciális, erre szakosodott webáruházakban. Lehet kapni Louis Vuitton táskát 30 $-ért, de ugyanezt kiváló minőségben 250-300$-ért is. Ezért az árért viszont tényleg minőségi ”copyt” lehet vásárolni: ” kiköpött mását” az eredetinek. Hasonló alapanyagból, kidolgozott belsővel, monogramos zipzárral, márkázott zacskóban és dobozban. Az eredeti LV monogramos Alma táska,(most maradjunk az első példánknál) 180 000Ft az Andrássy úti márkaüzletben, vagyis majdnem 1000$ a mai árfolyamon. A különbség tehát a legjobb minőségű hamisítvány esetében is kb.700$, azaz kb.120 000Ft.
Miért is csodálkozik akkor bárki, hogy annyi hamisítvány szaladgál az utcán, ebben a divatot és márkákat éhező világunkban..
LV monogramos táska
Pedig egy „ jó” hamisítvány áráért, azaz 40-50 ezer forintért, már szép, jó minőségű, kevésbé drága márkájú de igazi táskát vásárolhat bárki. Viszont a világmárkák olyan erős média nyomást fejtenek ki,hogy tényleg elhisszük nekik,hogy (mondjuk) Louis Vuitton nélkül nem élet az élet,...vagy nincs minőségi élet...,vagy nem vagyunk elég elegánsak. Ehhez jön még az ”odatartozás” illúziója és ezzel együtt a világban kialakult végtelen sznobizmus a márkák iránt. Hiszen a magazinok csupa híresség,popdíva,vagy filmsztár kezében láttatják ezeket a holmikat ,így aztán rengeteg utánzójuk akad.
V.B.
Pár napja beszélgettem egy fiatalabb barátnőmmel, mondtam neki, hogy erről fogok írni legközelebb. Ő kivételesen az a nő, aki szakmailag vonzódik bizonyos márkákhoz, így nagyon sokat tud róluk. Azt mesélte, hogy ő annyira beleszeretett a Louis Vuitton –t körüllengő tradícióba és történetiségbe, hogy elhatározta, bármi áron szerez egy igazi darabot. Hosszasan spórolt, csak erre gyűjtött. Fontos volt neki, azt mondta, neki egész életére elég egy ilyen darab, s minél öregebb, annál patinásabb is egyben. Eszébe sem jutott hamisítványt vásárolni…
De persze ellenpéldám is van..,ezt a történetet a nemrég még a budapesti Louis Vuitton üzletben dolgozó lánytól hallottam. Bement egy hölgy egy táskával,hogy ki szeretné cserélni valamilyen okból. Még számlát is mutatott hozzá, hogy Rómában vásárolták…stb,stb. Mivel a világmárkák bármelyikét akárhol a világon kicserélheted ha minőségi,vagy más probléma adódik vele, ez természetes. Nagyon jó hamisítvány volt, bár ahhoz azért mégsem elég jó, hogy az üzletben dolgozó jól képzett eladót megtévessze. A hölgy erőszakoskodott, így központilag ellenőrizték a számlát is, ami mint kiderült úgy szintén hamisítvány volt!!!
CHANEL copy
Bottega Veneta táska "jó" copy
Komoly újságok a világban újabban már arról is cikkeznek, hogy a márkák saját maguk hamisítják magukat,hogy így pótolják a kiesett bevételeiket. Pedig a hiba szerintem igazából tőlük indul. A márkás cipők piacán is ugyanez történik manapság.
Christian Louboutin copy cipő (márkázott dobozban,zacskóval)
Az olyan cégek,akik a tradíció és a különleges kézzel gyártott minőség garanciáját ígérik és mondjuk 150 éve vannak a piacon,nem tudtak ellenállni a terjeszkedésnek és egyszer csak óriási mennyiségben kezdtek gyártani olyan piacokra,mint például az Amerikai Egyesült Államok. Ezért az ”olaszországi műhelyekben gyártott kézműves” termékek végül sokszor készülnek Ázsia valamely szegletében, hiszen árban és mennyiségben már így éri meg a gyártónak. Ezért aztán persze kikerültek az alapanyagok,a szabásminták és szép lassan a szaktudás is a bérmunkát végző országokba,ahol természetesen szinte azonnal beindult a hamisítása ezeknek a cikkeknek.
Igen ám, de a világméretű dömpinggyártás ellenére az árak mégis magasak maradtak a márkás termékeknél, pedig ilyen árakat a piacnak megfelelően csak a különleges, kevés példányszámban gyártott kézműves termékekért fizettük meg régebben. Ezekhez a termékekhez nem juthatott hozzá mindenki könnyedén. Persze volt ebben egy elítélhető elitizmus, de ez adta meg az értékét, vagy annak illúzióját, hogy egyedi terméket vásárolt valaki, egy akár meg is örökölhető ”műtárgyat,” mint egy festményt, vagy szobrot. Egy kézzel gyártott különleges minőséget. Generációk adták át egymásnak a családban az egyszer valamely családtag által megvásárolt márkás órát,vagy a különleges Tiffany vagy más neves ékszert, bundát,esetleg egyedi ruhákat, ékszertáskát, bármit ami minőség volt,ami érték maradt,vagy örökérvényűnek számított.
Ennek az érzésnek az illúziója tűnt el végleg az iparszerű gyártással, a márkák ilyen mértékű terjeszkedésével na és persze a hamisítással.
Hermés Birkin táska,copy!
Ha maradunk a táska példámnál, akkor egyedül a Hermés híres Birkin táskája tartotta magát sokáig, de már azt is olyan elképesztő minőségben hamisítják, hogy lassan nem is értem ki és miért fizeti meg még mindig azt a bizonyos 4 500 Euros kezdő árat ,hogy feliratkozzon egy listára és esetleg egy év múlva megkaphatja majd a megfelelő színt...talán!
Jó…, azért mégis értem! Főleg, mióta egy olasz barátnőm két ilyen gyönyörű modellt örökölt nemrég a mamájától és azt írta nekem, hogy nagyon fog vigyázni rá, mert szeretné majd átadni a ma 9 éves kislányának is.
Jó hamisítvány, vagy rossz, mindenképpen hamis. Ez csak illúzió, nincs értéke, nincs minőség és tradíció, mögötte. A ”baj” csak az, hogy így viszont nem is ér (még érzelmileg sem ) számunkra annyit, mintha az eredeti lenne a birtokunkban.
Megunjuk, tönkremegy, eldobjuk és veszünk egy másik ”LV” táskát.
De egy egészen biztos, ezt aztán senki nem fogja örökölni tőlünk..!
Néhány copy oldal a több ezerből, a kiváncsiaknak:
Még telefon is:
Órák:
ékszer:
Tollak:
A
LV copy táska,sapka,pénztárca...,bármi kapható.
Vanity Fair cikke a Hermes cégről:
... egy igazi óriás Hermes Birkin, Katie Holmesnál!