Ma találkozni indultam egy barátnőmmel délelőtt. Kicsit kávézni, dumcsizni. Nyár óta nem beszélgettünk. Jól szituált, éppen csak 40-es, két gyermekes családanya, kiemelkedően minőségi élettel, de azért ugyanolyan hétköznapi akadályokkal, mint bárki más. A ház, a család, szülők, a gyerekek különórái, stb.stb...Délelőtt 10h-kor találkoztunk, a MOM park egyik kávézójában, és amikor a mozgólépcsőről megláttam integetve, már megint az az érzésem támadt, mintha magával Grace Kelly-vel futnék össze. Úgy ült ott percre pontosan a bevásárlóközpont közepén egy fotelben, mint egy igazi hercegnő. Mély lila kabát, ugyanolyan lila szoknya, fehér blúz, hozzá való selyemsál, gyönyörű fekete napszemüveg és persze egy elképesztő lila cipő. Egyszerű hátrafogott szőke lófarok és a karján egy lila Hermes Birkin. EZ NEM LEHET IGAZ! Nem hittem a szememnek. Nem ismerek rajta kívül senkit, aki ebben a stílusban ilyen kifogástalanul öltözik ebben a városban, de talán még Monacóban sem. Délelőtt 10 óra van Budapesten...! Na jó,..Budán.
Pedig pontosan tudom, hogy ő is fél 7-kor kel, mint mindenki más, akinek kisgyerekei vannak, ő is elindítja a két fiút az óvodába, iskolába, ma reggel beszaladt az irodába a férjéhez is és pár dolgot már elintézett mielőtt velem találkozott volna. Most komolyan..., hogy csinálja ezt? Mint egy égi tünemény olyan itt a bevásárlóközpont közepén. Tényleg elég csak egyszerűen szépnek születni? Dehogy..! Ezt az eleganciát, finomságot belülről kell sugározni ahhoz, hogy így tudd viselni. Amikor megmozdul, ahogyan nevet, minden mozzanat illik a látványhoz. Én, aki előző nap egy borvacsoráról későn értem haza és egyébként is rosszul aludtam, kicsit nyűgös és gyűrött voltam ma reggel, pedig nem keltem korán és senki mással nem kellett foglalkoznom, mint magammal..., annyira elszégyelltem magam. Igazán lehetne bennem egy kis tartás.., tudod..., olyan igazi.
Érdekes, hogy akik nem ismerik őt, kifejezetten félnek megszólítani. Mert ez a klasszikus külső nem engedi, hogy csak úgy bárki hozzá szóljon. Pedig ő vidám és cserfes és persze nagyon kedves is. Én nem mondom, hogy ehhez az egészhez nem kell szépség, jólét és sok pénz persze, de ez mégis több ennél. Az igény arra, hogy milyen a stílusunk, illetve az, hogy az valóban harmonizáljon saját magunkkal, az vagy egy született adottság, vagy egy tapasztalat alapján megszerzett tanulási folyamat eredménye, vagyis bölcsesség. Maga az élet. Jó esetben pont úgy fejlődünk ízlésünkben is, ha figyelünk magunkra, mint az élet más területén. Ehhez persze komoly önismeretre van szükség és meg kell, hogy szülessen bennünk az igény. Senki nem született Budapesten Grace Kellynek, de nem is kell. Lehet, hogy ő is a külvárosban nőtt fel, mint akárki más, ennek semmi köze ehhez. A finomság, az érzékenység született adottság is lehet. Persze mutathatnak példát a szülők, de nem feltétel. Ez a tudás néha csak úgy van és olyan hétköznapi módon van, mint másnak a levegővétel. Nem kell érteni, csak el kell fogadni és csodálni.
