„Sokszor nem is tudtam, hogy mit akarok, csak azt, hogy mit nem”.
Coco Chanel
A divat világában Gabrielle "Coco" Chanel szinte halhatatlan.
Rakott szoknya és baszk sapka, ballonkabát, pulóver és kardigán. Hosszúnadrág és divatékszer – ő adta a ruhatárunknak. Meg a napbarnított bőrt és a rövid hajat. Úgy élt és azt tette amit akart, amihez csak kedve volt. Vele kezdődött a női XX. század… Számomra az örök kedvenc.
Egy kicsit róla:
Gabrielle Chanel néven, 1883. augusztus 19-én született a Loire menti Saumurben. Anyja korán meghalt, apja pedig, aki házaló kereskedő volt, kétévesen az egyház gondjaira bízta. Apácák nevelték - és öltöztették: fehérbe, feketébe. Egy közép-franciaországi kisvárosban, egy zenés kávéházban a katonáknak énekelt húsz-egynéhány évesen. Itt ragad rá a Coco becenév. Egy fiatal gyalogsági tiszt beleszeret, és 1908-ban felviszi Párizsba. Etienne Balsancivilben dúsgazdag lótenyésztő, bevezeti a lóversenyek zárt világába. Coco Chanelt ettől fogva kézről kézre adják a férfiak, akik mind-mind értékelték, becsülték és csodálták páratlan tehetségét. Hosszú élete során botrányos szerelmi ügyei számos pletyka forrásául szolgáltak.Viszonyt folytatott a tehetős westminsteri herceggel, aki segítette abban, hogy megnyissa első divatházát. Legtöbbet vitatott szerelmi viszonyát egy fiatal német katonatiszttel folytatta Párizs megszállása idején. A kapcsolat miatt a második világháború végén kollaborációval vádolták meg. Sikerült viszonylag ép bőrrel megúsznia, védekezésképp "l'amour" – ra hivatkozott. Chanel sok történetet kitalált életéről, és számos tényt eltúlzott, de a valóság néha izgalmasabbnak bizonyult, mint a fantázia. Amikor abba hagyta táncosnői pályafutását Vichyben – ahol Coco néven vált ismertté –, Chanel Párizsba költözött. Ott találkozott a jóképű, gazdag Beau Capellel, aki fiatalon hunyt el, és akit élete nagy szerelmének tekintett.
lcsó kalapokat vásárol a párizsi nagyáruházakban, és egy kicsit átpofozza őket. Majd egyik barátja, az angol Arthur „Boy” Capel segítségével megnyitja első divatáruüzletét a Vendome tér mögötti rue Cambonon. A siker akkora, hogy hamarosan a felkapott tengerparti üdülőhelyen,Deauville-ban is butikot nyit. Ott kezdte gyártani bő szabású, kényelmes alkalmi ruháit, amelyek híressé tették. Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni, és Chanel jellegzetes dzsörzé kosztümjei – kardigánszerű felsőrészükkel – divathóborttá váltak Párizsban. A 20-as és 30-as évek alatt rukkolt elő a "kis fekete ruhával", a hosszú hamis gyöngyfüzér kosztümékszerekkel, továbbá a strasszból, gyémántból, rubinból készült karperesekkel és melltűkkel. Női ruháihoz olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.
Kitör a háború. A gyárakban nők állnak a fronton harcoló férfiak helyére. A háborús nemzedék már nem tud mit kezdeni a boldog békeidők ruházkodási szokásaival, és kényelmesebb, praktikusabb, sportosabb eleganciára vágyik. Az ő számukra nyitja meg párizsi divatházát ugyancsak a rue Cambon 21. szám alatt.
Az iroda ajtaján ma is látható a névtábla: M a d e m o i s e l l e így hívták a divatház alkalmazottai, egészen haláláig.
„Sokszor – mondta egy alkalommal – nem is tudtam, hogy mit akarok, csak azt, hogy mit nem”. Elutasította a túldíszítettséget, a funkciótlan sallangot, a barokkos cifraságot.Új - a réginél egyszerűbb, sportosabb, klasszikus kiegyensúlyozottságra törekvő - divatnak veti meg az alapjait. Közben pedig forradalmasítja az egész konfekcióipart. Egész divatstílust épít a korábban megvetett dzsörzére és tweedszövetre.
Olyan ruhákat álmodott meg, amelyeket „egy nő felvehet reggel, amikor elindul ügyes-bajos dolgait intézni, amelyben délután beülhet a barátnőivel valahova teázni, és amelyben este akár színházba is mehet...”
A stílust - az életében egymást követő férfiak hatására - újabb és újabb elemekkel gazdagítja. Dimitrijnek, II. Miklós cár unokaöccsének a bizánci ikonokra emlékeztető bizsukat, a korán elhunyt Arthur „Boy” Capelnek, illetve Westminster hercegnek a tweedszövetek felfedezését és az angolos eleganciát, az 1939-ben szívrohamban elhunyt Paul Iribe-nek a gyémánttal ékesített Chanel-ékszereket köszönhette. Coco Chanel a harmincas évek derekán ér fel a csúcsra: neve ekkorra már egyet jelent a párizsi eleganciával. A Vendome téren álló patinás Ritz Szállóban lakott, a legenda szerint három lakosztályt bérelt egyszerre: egyikben aludt, másikban a vendégeit fogadta, a harmadikban tisztálkodott.
1939-ben elhatározza, hogy visszavonul. „Azt hittem - emlékszik vissza ezekre a sötét évekre –, hogy a női divatnak egyszer s mindenkorra befellegzett”. Áttelepül Svájcba. Christian Dior 1947-es sikere mégis arculcsapásként érte.A Dior-féle New-Look, a bokáig érő bő szoknya, a darázsderék, a frufru szöges ellentéte mindannak, amit nem is olyan régen képviselt. Az új divatot ismét a férfiak, a Diorok, Balenciagák és Balmainek diktálják. Mintha a nők egyszeriben mindazt elfelejtették volna, amivel a Chanel-féle stílus megajándékozta őket.
Új kollekcióját 1954 februárjában mutatta be Párizsban. Nagy volt a kockázat. A lehetséges bukás visszavetette volna a Chanel parfümök kelendőségét is. Visszatérése azonban több volt egyszerű come-back-nél – újjászületett! Az általa megálmodott kiskosztümök utánzatai feltünedeznek a párizsi utcákon. Kevesebb, mint egy év alatt visszaszerezte valamikori pozícióit. Bélés nélküli, puhán omló zakók, csodálatos karkivágások, selyemblúzok, különleges bizsuk, zsebbel ellátott szoknyák, vállra vethető „kipárnázott” táskák - megannyi eredeti ötletet vetett be, amelyet a nők százai, ezrei éreztek magukénak.
A Ritz Szállóban hunyt el, 1971-ben.
Hirdetés 1959-bőlChanel N°5
A világ leghíresebb parfümjének születését legendák övezik. Coco Chanel volt az első, aki egy divatház presztízsét összekapcsolta egy nagy parfümével és létrehozta a világ első "mesterséges" parfümjét.
Coco Chanel, a húszas évek legelején, a Cote d'Azur valamelyik üdülőhelyén ismerkedett meg Ernest Beaux-val, aki már évek óta tanulmányozta az aldehideket és aki az orosz cárnak volt udvari parfümkésztője. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztettek. Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát. Beaux különböző illatokat állított össze, amelyeket számozott üvegekben mutatott be neki. A legenda szerint Chanel az ötödik üveget választotta, mert az ötös volt a szerencseszáma. Hogy folytassa a babonát, 1921. május 5-én, az év ötödik hónapjának ötödik napján mutatta be az új parfümöt.
A Chanel N°5 forradalmasította a parfümök világát, és ma is az egyik legünnepeltebb illat. Pompás frissessége mellett a természetes illatok ódivatúnak és igen költségesnek tűntek. Az első "demokratikus" parfümöt a hölgyek világszerte imádták, és még a szerényebb körülmények közt élők is megengedhették maguknak. Ma a világon már szinte minden parfümkészítő aldehideket használ.
A legendás parfümöt évekig Catherine Deneuve, majd utána Carole Bouquet reklámozta. De egyikük sem tett annyit a Chanel N°5 népszerűségéért, mint Marilyn Monroe, aki - amikor az újságírók egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy miben alszik, csak ennyit mondott: pár csepp Chanel N°5-ben..!
A Chanel No5 –höz az elmúlt években a finom és hűvös színésznő: Nicole Kidman, adta az arcát. A cég legújabb reklámfilmjének most május 5.-én volt a világ premierje, amelyben már Audrey Tautou az új arca a parfümnek, mivel a COCO CHANEL életéről szóló film főszerepére is őt választották.
Most pedig június 25-től végre itthon is vetítik!
A filmet így hirdetik:
Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével, és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája.
Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel.
Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat.
Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.
Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja.
Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja.
Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ számára.
Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel.
Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat.
Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.
Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja.
Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja.
Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ számára.
Mélyen egyetértek,IGEN, ez COCO Chanel na és persze egyben a divat története is és éppen ezért én már alig várom,hogy beülhessek a moziba végre...
A híres és klasszikus Chanel táska: 
és néhány régebbi és mai kosztüm modell.....
