Business bemutató Tóth Borinál, azaz üzleti vonal érzelmek nélkül
Tóth Bori régi – új név a magyar divat palettáján, egy tervező, aki varrónőként kezdte… folytatta… anyagtervezőnek tanult, majd megfelelő tőkét találva – és szponzorokat – először estélyi kollekciót, most pedig business vonalat kreált.
Jól van ez így, a világ nagy nevei sokan kezdték így és járták be a szakma rögös útját a varrótűtől a párizsi és milánói rivaldafényig. Sőt a legnagyobbak csak ezen az úton lehettek azzá, akivé váltak!
Jó az, hogy ismét van egy ambiciózus tervező, aki többet akar, aki ki akar lépni a szűkös itthoni lehetőségekből és álmodni mer méghozzá nagyot!
Jó az, hogy a hétköznapi viselhető hordható ruhák felé nyúl, hiszen estélyi gyűjteményt sok honi tervezőtől ismerünk,(tévesen sokak magukat haute couture tervezőnek titulálják, de ez egy másik történet!) de az igazi megmérettetés, mindig is az utcai ruházat volt, hiszen itt a hordhatóság a kombinálhatóság és a naprakészség kell, hogy megférjen, a kreativitással az egyéni vonalvezetéssel úgy, hogy az ne vegye el a viselője egyéniségét, és ne tegye őt a divat áldozatává!
A magyar út persze rögösebb is, kalandosabb is. Tóth Bori esetében a végeredmény igencsak haloványra sikeredett, még a 100 milliós olasz tőke és a magyar szponzorok ellenére is. Itt jegyezném meg, hogy nagyon érdekelne, hogy az olyan cégek , mint az OTP Private Bank, az AUDI és a Reneszánsz Rt., akik csak nagy nehezen nyitják meg pénztárcájukat a divatvilág új és igazi tehetségei előtt szponzorációs ügyekben, milyen meggondolás és szakmai döntés alapján választották ki Tóth Borit, akiről eddig, kis túlzással,de azt sem tudtuk,hogy létezik,mint tervező. Már egyszer leírtam és most is azt gondolom, hogy Magyarországon, a divatszakmában bizonyos embereket és márkákat, a kapcsolataik miatt az elmúlt 15-20 évben érdemtelenül túlszponzoráltak a nagyvállalatok ,de reméltem,hogy mára ennek vége….
A szponzorok miatt boldog-boldogtalan meghívót kapott az eseményre,így az emberekkel telezsúfolt bemutatón a Millenáris Teátrumban,egy középszerű kollekciót unhattunk végig, teletűzdelve robotmozgású szigorú nézésű lányokkal, erőltetett bevezetéssel és kínosra sikeredett szponzori tombola- végjátékkal. A tervező kreativitása beleszürkült a business vonalas erőlködésbe a kényszeredett megfelelni akarásba.
Elkeseredtem, a lelkesedésem hamar megbicsaklott – pedig nem engedtem, hogy kedvemet szegje az (x) TV(y) sztárocskájának (bocsánat Celebjének! ) papírról felolvasott 10 mondatos köszöntője – amikor az első pár modell végigszántotta a kifutót.
Nem értettem, hogy 2009-ben egy fiatal nő hogyan gondolhatja mindezt komolyan, miért akarja elhihetni velünk, hogy amit a kifutón látunk az érték az új és, hogy kreatív.
Van ma még bárki is, aki a protokoll bástyája mögé bújva az „üzletasszonyokat” irodista kisasszonyként szeretné viszontlátni, esetlen kiskosztümökben, idétlenül megformázott kalapokban és csupa kilátástalanul pesszimista, mélységesen lehangoló szürkében néha okkerrel és bézzsel megtűzdelve. A Tóth Bori által megálmodott nő kövületként áll ellent a világ változásainak, darabos szigorral, szürke elszántsággal, minden nőiesség nélkül…
Fantáziátlanság, kreatív kétbalkezesség a sikk az elegancia és a nőiesség teljes hiánya jellemezte ezt a közelmúltra emlékeztető business – nek elnevezett vérszegény kollekciót.
Sehol egy új ötlet, egy szeretni való részlet egy melegséget adó pillanat, sehol egy valós emberi elem, egy kis szín és játékosság. Szigorúság, feszesség és erőltetett uniformizált „kosztümösség” akkor, amikor a világ asszonyai individumra, frissességre és lágyságra törekszenek. Monoton, unalmas, egysíkú anyaghasználat, szűkre sikeredett zakóujjak, frakk elemekből kreált kosztüm, barokkos gallérok az utcai kabátokon, összevisszaság, értékelhető tervezői mondanivaló nélkül
Tóth Bori nem akart elvarázsolni minket, makacsul és mereven az általa elképzelt
” hordhatóságot” tartotta szem előtt, ebből kerekedett ki ez a fantáziátlan, gyengén kivitelezett ruhákat felsorakoztató unalmas és kicsinyes bemutató. A MAGYAR business nő – szerinte merev, távolságtartó, begombolkozott és katonás. Szerintem pedig elsősorban nőies és nyitott, színes, bátor, jókedvű nem pedig vak és megvezethető… de elsősorban NŐ!
Ez a fajta business look a nyolcvanas években járta, de akkor volt benne egyfajta szándékosság, mivel a szigorú üzleti férfivilágba betörő nők ruházatukkal is rátermettségüket, egyenlőségüket akarták kifejezésre juttatni. Ez közel harminc éve volt, akkor még itt is elhittük, hogy az OKISZ labor és a Divatintézet diktálja a módit.Az volt az az idő, amikor a körúti butiksor is előbbre járt pár évvel ,a Burda szabásmintájú kosztümökkel, mint a hivatalból kinevezett megfogalmazók…
A sajtó akkor is és most is, mindentől el van ragadtatva.A ”szakírók” gyorsan papírra vetnek pár dicsérő szót, a kiosztott sajtó anyagból átvesznek kiválóan megfogalmazott kliséket (fantasztikus, egyedülálló, zseniális, kreatív, modern, újszerű, egyedi) Naná, itt még az olasz tőke is megjelent, akkor ez biztos valami egészen rendkívüli…és kész is van az írás. Boldog az író, elégedett a szerkesztő és mennybe megy a tervező… ,aki pedig hoppon marad az éppen a közönség, akit megint félrevezetnek, akinek megint eladnak aranypapírba csomagolva valami erősen középszerűt… most éppen egy business kollekciót csupa nagyon kicsi betűvel!
