Karácsony van és mindenki ajándék után szaladgál, de azért nem kell megőrülni teljesen, ugye? Úgy alakult, hogy ma a belvárosban volt dolgom, és ha már ott voltam meglátogattam néhány üzletet az Andrássy úton, hogy Kellemes Ünnepeket kívánjak.
Első utam a Burberrybe vezetett, ahol (nem vicc) alig fértem be az ajtón. Nem akartam hinni a szememnek. Hát még sincs recesszió Magyarországon? Ennyi vásárlót még életemben nem láttam egy helyen. Illetve mégis, Párizsban a Louis Vuitton üzletében, mikor megszállják a japán turisták. Az üzletvezetőt kerestem, - aki személyes ismerősöm -, hogy kellemes ünnepeket kívánjak…, de sajnos nem tudtam vele beszélni, mert egész egyszerűen nem győzte a személyzet kiszolgálni a népes vásárlóközönséget. Nem akartam zavarni és szépen kisomfordáltam. Gondoltam megyek ”egy kört” és majd visszajövök.
Átmentem a mellette lévő Louis Vuitton üzletbe, de nem fogjátok elhinni, ott ugyanez a kép fogadott! Alig fértem oda a polcokhoz. Mivel csak egy kis nézelődésre érkeztem és nem komoly vásárlói szándékkal, kezdett elmenni a kedvem az egésztől. Az egyik pultnál (természetesen) egy egész japán csoport ölte egymást a méregdrága táskákért. Mivel Japánban, abszolút favorit a márkák között a Louis Vuitton, viszont náluk a többszörösébe kerül, ezért ahogy beteszik a lábukat a vén Európába, - azonnal, mint a sáskák -, megszállják a legelső Louis Vuitton üzletet, amit csak meglátnak.
Nagy nehezen leemeltem azt az Alma MM (lakk) táskát, amiről a múltkor írtam, mert kíváncsi voltam a pontos árára. A kisebb már elfogyottJ, úgyhogy a választék már láthatóan megcsappant. A kezembe fogtam és a tükörben nézegettem, mikor észrevettem, hogy két férfi áll mellettem, akik láthatóan elég tanácstalanul táskákat válogatnak. Amikor meglátták nálam az Almát, azonnal rámutattak és megkérdezték, hogy mennyibe kerül. Mire az eladó kisebb előadást próbált tartani arról, hogy ez a fazon miért is az év slágere és természetesen az évszázad vétele…, klasszikus, mégis divatos és az ára ”csak”, 312 000Ft. Erre a két férfi egymásra nézett és (vicc nélkül) kicsit elkeseredve azt kérdezte: ”Drágább nincs?”
Akkor szépen visszaraktam a táskát és a lehető leggyorsabban távoztam.
Utam a GUCCI-hoz vezetett, de talán mondanom sem kell, hogy a helyzet itt is hasonló volt. A pesti divatmajmok kedvenc márkája sem maradt le egy cseppet sem. Elképesztő tömeg. A pultnál éppen két párocska ment ölre egymással az egyik ”utolsó” 201 000Ft-os táskáért. Míg az üzletvezetőt próbálták nekem előkeríteni, addig kicsit nézelődtem. A vita hallhatóan kezdett elfajulni, az eladók értetlenül és tehetetlenül álldogáltak, majd mikor obszcén kifejezések kezdtek röpködni, gyorsan kiszöktem a boltból.
…de még mindig nem adtam fel. Elsétáltam a D & G üzletbe, ahol nem voltak olyan sokan, így nem is volt semmi zűr, viszont az eladók már olyan fásultan fogadtak, hogy ott meg ettől a rossz hangulattól ment el a kedvem. Nem vártam meg, míg megkérdezik tőlem, hogy mit szeretnék..,kijöttem.
Utoljára hagytam a kedvenc márkámat, a Max Marát, de mivel addigra kezdett piszok rossz kedvem lenni, egészen elbizonytalanodtam, hogy bemenjek, vagy sem. Hátha ott is ez az iszonyat fogad, amiből mára azért már bőven elegem lett. Teljesen kiábrándítsam magam, vagy inkább majd telefonon kívánjak kellemes ünnepeket? Mivel kifejezetten szimpatizálok a márkával és az üzlet tulajdonosával is, ezért mégis elindultam a bejárat felé. Ahogy kinyílt az ajtó, azonnal éreztem, hogy itt jó helyen járok. Nyugodt barátságos hangulat, - mint máskor -, semmi tülekedés, őrjöngés, vagy vita. Megnyugodtam. Ugyanolyan szívélyesen jött elém a tulajdonos, mint máskor, századszor kérdezhetem meg ugyanazt, mégis kedvesek és végre sikerült valakinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánnom, szívből. Még visszaszaladtam a Burberrybe, ahol ugyanaz volt a helyzet, mint egy órája, de végül mégis sikerült minden jót kívánva elbúcsúznom gyorsan.
Kissé fáradtan ültem be az autómba és azon gondolkoztam, hogy igaz.., én bevallottan egy divatrajongó vagyok, az eredeti szakmámtól sosem tudtam igazán elválni így érdekel is. Szeretem a szép és elegáns holmikat. Azonban a vásárlás különleges, szép élményéhez ragaszkodom! Kitalálom mit szeretnék.., rákészülök.., időt szánok rá.., az üzletben halk zene szól, szívélyes eladók fogadnak és nyugodtan válogatok...Így képzelem. Az elegáns és drága termékek vásárlását az ember ( normális esetben az üzlet, illetve a márka is ) szereti emlékezetessé tenni.
Kiábrándító, amit ma láttam és tapasztaltam.
Tulajdonképpen mi történik itt és kik ezek az emberek és egyáltalán miért olyan dühösek, ha megveszik az orruk elől a "legutolsó" többszázezres táskát? Tovább dühöngtem és aztán azon gondolkodtam, hogy ki az, akinek azt elmesélhetném, hogy Pesten egymást ölik az emberek a drágábbnál drágább luxuscikkekért.., és ki az egyáltalán, aki ezt elhinné nekem?
