" Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton
Emlékszem átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon
Ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk.
Ó a Balaton, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon."
(Cseh Tamás-Bereményi Géza-Másik János)
..a Balaton,a stílus,meg én
A környezetemben mindenki a Balatonról áradozik minden nyáron. Bevallom, én soha nem tartoztam az elvakult rajongók közé, talán azért sem, mert másokkal ellentétben nekem kevés kötődésem van a gyerekkorból a tóhoz. Ráadásul mindig is irtóztam az iszaptól az alján:), a tömegtől a parton, a lángossütőktől és a bódéktól, a szedett-vedett házaktól amerre nézek. Azért természetesen van mindig kivétel,sőt az utóbbi időben egyre több,..rengetegen újítottak fel szépen régi parasztházakat,vagy építettek új,de kedves és igazán tájba illő épületeket is. Egyszer- egyszer persze lemegyünk vendégségbe, szép házak, jó társaság, borpincék, hangulatos helyek… de bevallom, én mégis inkább vágyom a tengerhez…(bocsánat)
Az idén megváltoztatta valami a véleményem. Új barátaink tavasszal egy káprázatos napsütötte napon meghívtak Balatonfüredre egy édes kis házba, amely Füred külterületén fekszik,egy olyan telken,ami egyszerűen varázslatos. Semmi túlzás, nem üvegpalota nádtetővel, semmi hivalkodó gazdagság, vagy eltúlzott méretek..., és nem az annyiszor látott lelakott, elhanyagolt „balatoninyaraló” hangulat a retro 60-as évek érzéssel és bútorozással. Nem...,semmi ilyesmi. A házból szinte semmi nem látszik az utcáról,ügyesen illeszkedik a tájba, beljebb igazi provence-i hangulat, finom,egyszerű remek ízlés, balatoni kő mindenütt,kényelmes,egyszerű kedves berendezés,rengeteg levendula,ragyogó napsütés és a kék ég. Mint a mesében.
A szemem előtt a jellegzetes lankás táj, a balatoni természet,szőlők,virágzó gyümölcsfák. Sehol nem zavar bele a látványba egy ronda bódé, egy 20 éve befejezetlen ház, egy rendezetlen elhanyagolt kert, sehol egy villanyvezeték, csak a gyönyörű táj,a tó és a tihanyi félsziget.
Beleszerettem. Első látásra.
Komolyan elgondolkodtam, hogy mi is vehetnénk ott valamit.
Aztán teltek a hónapok és a múlt héten le kellett mennünk egy hivatalos meghívásnak eleget téve Balatonalmádiba egy szállodába. Jó ötletnek tűnt.
Az az igazság, hogy nagyon alaposan szoktam szállodát keresni ha elutazunk, mert az évek alatt kialakult, hogy milyen hangulatú és színvonalú szállodákat szeretünk. Erről itt szó sem lehetett, hiszen meghívásnak tettünk eleget és ilyenkor az ember örül és elmegy. Vagy nem örül és nem megy.
Mi elmentünk. Sajnos.
A múltkori örömömben el is felejtettem miért is utáltam egyébként a Balatont mindig. Hát az most eszembe jutott azonnal. Egészében a stílus,a jó izlés soha nem volt jellemző erre a helyre, csak a szocializmus régi képei, a rosszul értelmezett magyaros csárda hangulat és a bűn rossz kaja és a teljesen indokolatlan árak!
Sajnos aznap pocsék idő volt és mikor beléptünk a szállodába, azt hittem rosszul látok. Mindenhol gumipapucsos, fürdőköpenyes emberek, az egész lobbyban. Mindenki aki élt és mozgott wellness-ezett! A lobbyban is. Mit csinálnak ezek itt,… miért nincsenek lenn az uszodában, ha már ahhoz öltöztek? Mit csoszorászik itt mindenki félmeztelenül? A portán gyorsan szertefoszlott minden álmom egy masszázsról, mert kiderült,hogy sokan voltak a vendégek ahhoz, hogy egy ,azaz egyetlen masszőr a nap végéig tudjon engem fogadni:)
Kinéztem az uszoda felé, ahol nem láttam a vizet az emberektől, úgyhogy gyorsan felvettük a szobánk kulcsát és legnagyobb örömömre ott hagytuk ezt az őrületet. A szoba minőségéről,(a magát 4csillagos hotelnek mondott szállodában) most inkább nem is írnék semmit. Lepakoltunk és gondoltuk eszünk valamit a hotel éttermében, mert már ebédidő volt. Az étterembe érve,mikor megéreztük azt az oly ismerős állott zöldborsó és főtt répa szagát, ami a régi napközis időket idézte mindkettőnk számára,összenéztünk a férjemmel és azonnal kimenekültünk.
Na jó, de akkor hol eszünk. Menjünk, nézzünk körül itt Almádiban! Nem kellett sok idő, hogy felmérjük ott semmi nincsen amire mi gondoltunk, de még egy sétát sem ér meg. Beültünk a kocsiba és mentő ötletként elmentünk Füredre. Ott már egész szépen felújították a sétányt és van néhány guszta étterem és kávézó is. Beültünk egy,a magát olasz étteremnek mondó helyre,ahonnan nézhettem a vizet. Végül kisütött a nap, örültem, gyönyörű a tó, a design is kedves, de főzni sajnos még mindig nem tudnak. Illetve annyira biztosan nem,hogy én azért jó szívvel kifizetném még egyszer azt az árat,amit ott kérnek ezért. Hangzatos nevek az étlapon, de legnagyobb bánatomra egy spagetti carbonara-t sem képesek rendesen összedobni. Sőt egy igazán jó kávét sem tudnak főzni, ami pedig a gyenge pontom!
Sétáltunk még egy kicsit azon a pár száz méteren, aztán azt kérdeztem, mi a fenét csinálnak itt az emberek azon kívül, hogy ülhetnek a nagyon drága szép házaikba bezárkózva és főzhetnek maguknak esténként. Esetleg egymást meglátogathatják, mert itt semmi nincs, amiért kétszer lejönnél erre a sétányra. Egyszer igen, de kétszer:..:)?
Persze tudom, mindenkinek vannak kedvenc helyei…,szoktak javasolni ezt vagy azt,de az a kevés „egészjóhely” hihetetlen rossz utakon megközelítve, általában parkolók nélkül és csak előre foglalva elérhető álom estére. Mikor odaérünk,általában rájövünk,hogy nagy részben csak a Balaton”igazi” hangulatát keresve és saját romantikus gondolatainktól ellágyulva tudjuk be ”jónak” az adott helyet. Az étlapról,a borlapról,majd az árakról megfeledkezve próbáljuk ”nagyonélvezni" a balatoni látványt. Az a hely,ahová pedig csak úgy hirtelen felindulásból beesnél,mert éhes vagy..,az biztosan maga a borzalom. A régi ”undokpincéres”,ehetetlen ”rosszkajás”,levevős borzalom. Ez sajnos így van.
A vitorlázás még egy lehetőség lenne. Igen. Kint lenni a vízen az fantasztikus lehet!
A tó gyönyörű. Már akinek van hajója, vagy egy barátja, akinek van hajója. Barátunk van, de hajónk nincs, viszont a kikötőket én is imádom. Gondoltam besétálunk és egy kicsit nézelődünk.Aki látott már a világon bárhol vitorláskikötőt és bámészkodott a gyönyörű hajókat csodálva, az csalódni fog a Balatonfüredi Yacht Club láttán. Egyrészt, mert itt egy a szocialista időkből itt maradt portás bácsi nem enged be semmilyen bámészkodót, másrészt, ha mégis beenged nem nagyon érted mi az, ami ott fogad téged egy „vizi jármű raktározás” látványán kívül. Hol van a kikötőkre oly jellemző elegancia és szépség, a shop-ok, éttermek, vagy akár egy jó kávézó ebben az egyébként magáról nagyon sokat gondoló füredi vitorlás klubban.., azt nem tudom.
Pedig Füred tulajdonképpen a balatoni városok közül az egyetlen, ami tényleg folyamatosan szépül és újul,vélhetően az ottani ügyes és érezhetően roppant ambíciózus polgármesternek köszönhetően. Itt rendezik meg a híres Anna bált és a legnagyobb vitorlásverseny, a Kék szalag is innen indul,de ezen kívül is,Füreden tényleg minden héten történik valami. A vendég ezért aztán láthatóan rengeteg, de a színvonal sajnos (kicsit szebb díszletekben ugyan)…,de ugyanaz, mint 20 éve.
Csalódva tértünk vissza az autóhoz.
Nem értem,mit fogok én itt csinálni estig és miért is gondoltam még a múltkor,hogy vehetnénk itt egy kis házat?
Mostanra azt gondolom,hogy ha már vennék bármit ilyen áron,amiért itt bármit is kínálnak,vagy építhetnék, inkább szeretnék olyan helyen házat, ahol szép tiszta utcákon nagyokat sétálhatok, kiülhetek a kikötőbe egy egyszerű,de remek ételért vagy egy jó kávéért reggel,a szomszédos kávézóba. Esetleg találkozhatok este a barátaimmal egy kellemes helyen és egy kedves vendéglős fogad jó ételekkel, elérhető árakon.Utána pedig beülhetünk egy kellemes bárba egy italra és közben isteni halk zene szól.. Kiülhetek a sétányon, vagy a kikötőben egy padra nézelődni és úgy is jól érzem magam.Mint sok helyen máshol a nagyvilágban…
Mert ha nem, akkor bezárkózhatok a saját kis kertembe, ugyanúgy, mint itthon Budapesten.
Tehát…,mégis,mondja már meg nekem valaki, hogy tulajdonképpen miért vesznek az emberek házat a Balatonon?
